A feng-shui térrendezési technika nyilván a térben helyet foglalók jó közérzetét, boldogságát és sikerét hivatott szolgálni. A közigazgatásban pedig azt, hogyan érezzük magunkat igazán hivatalosan. A közig feng-shui egyik alaptétele a dolgozók munkára koncentráltságának magas fokú elősegítése azáltal, hogy a környezetből likvidál minden olyan tényezőt, melyek esetleg a szabadság, a teljesség szimbólumaival volnának megfeleltethetőek.
Májusban csodálatos pipacsok szökkentek szárba az épület oldalába helyet foglaló, 2 m2-es alapterületű virágágyásban, ami egyébként Manyika és Erzsike hamutartójaként szolgál. A pipacsok megjelenését követően nem sokkal szorgos kertészek is felütötték a fejüket, akik minden nap slaggal locsolták a hamutartót, földet és csikkeket egybemosva a betonon. Örültem érkezésüknek, mert tevékenységük elvégeztével jó adag gazzal távoztak a kezükben, ezzel is hangsúlyosabbá téve a szélben kecsesen lengedező pipacsok látványát.
Többen úgy örültünk a virágoknak, mint Béla az asszonynak 2 évi fogház után, na jó, azért nem olyan hevesen. Jelenlétüket a felvirágzás, vezetőváltás, “végre már történik valami” érdemi gondolataival fűztük körbe ugyanis.
Vibráló piros a szürkeségben!
Aztán az egyik napon a kertgondozó, életük teljében kihúzta őket. Mi pedig visszamentünk az irodába…
Lehet persze, hogy nem a Feng-shui miatt, hanem egyszerűen azért, mert a pipacs nem narancssárga…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: